HOGYAN ALAKULT ÉS ÉRTE EL JELENLEGI FORMÁJÁT AZ ÉRTÉKPAPÍRSZOLGÁLTATÁSI PIAC?

securities blog dorsum

Az értékpapírok nem mindig léteztek dematerializált, úgynevezett anyagtalanított „számlapénz” formájában. A kezdetekben a kibocsátóknak a részvénytársaságuk megalapításakor a jegyzett tőkét, amelyeket részvények testesítettek meg ki is kellett nyomtatniuk kibocsátáskor, tehát „materializált” anyagi valójukban léteztek. Az ügyfelek megfoghatták, akár haza is vihették a vásárlást (jegyzést) követően és biztonságban tudták otthon a befektetésüket, a „részesedésüket” egy-egy vállalatból. Ezeket az értékpapírokat természetesen nem csak a magánszemélyek vásárolták, hanem intézményi befektetők is, akik, mint jogi személyek őrizhették a saját páncéltermükben, de még inkább annál a letétkezelő jogosítvánnyal rendelkező pénzintézetnél, aki ilyen szolgáltatást nyújtott. Ahogy „letétkezelt” állomány lett belőle, az „őrzés” felelősséget „letétkezelési díj” fejében már a letétkezelő bank viselte.

TEHÁT MI IS VALÓJÁBAN A „CUSTODY” SZÓ? ÉRTÉKPAPÍR ŐRZÉS

Onnantól kezdve, hogy az értékpapírokat kibocsátották és forgalomba kerültek, OTC (over the counter) tőzsdén kívüli, vagy tőzsdei értékpapír kereskedelem során, az adás-vételek elszámolásának lebonyolításában is az értékpapírokat őrző, letétkezelő bankok működtek aktívan közre. A CEE régió országaiban a 90-es évek elején a rendszerváltásokat követően újraéledtek az értékpapír piacok, kinyitották kapuikat a nemzeti tőzsdék, a kibocsátó vállalatok, befektetők és egyéb pénzügyi szereplők előtt. Ebben az időben egy szinte teljesen manuális tevékenységet jelentett a custody üzletág, amely az értékpapírok őrzéséből, forgatásából és adás-vétel esetén fizikai mozgatásból, kiszállításból állt.

Az értékpapírokat hatalmas, biztonságos értéktárakban őrizték a bankok, biztosítást kötve rájuk. Amikor egy eladó és vevő között létrejött az értékpapír adásvételi szerződés, akkor a letétkezelő a saját értéktárából elmozgatta az értékpapírokat az elszámolópartner telephelyének értéktárába. Tehát az értékpapírok még nem voltak „dematerializáltak” és „immobilizáltak”. Később ebbe az „őrzés” és „adás-vétel” elszámolási folyamatba illeszkedtek a helyi Központi Értéktárak és Elszámolóházak. Ezek az intézmények a helyi piacokon letétkezelő Bankoknak és Befektetési szolgáltatóknak értékpapír számlát vezettek és nyilvántartást a fizikai formában hozzájuk beszállított értékpapírokról és sorszámukról. Tehát ténylegesen már nem a letétkezelő bankok őrizték az ügyfeleik részére az értékpapír porfóliókat, hanem csak tükörszámlát vezettek könyveikben arról az egyenlegről, amely valójában már az elszámolóházakban pihent. A fizikai őrzéssel és mozgatással járó terhet letéve magukról a központi értéktárra bízták ezt a tevékenységet, szintén őrzési díjért. A „custody” szó tehát őrzést, egyfajta eszközkezelést, tárolást, nyilvántartást, és az értékpapír „adás-vételekhez” kapcsolódó értékpapírmozgás lebonyolítását foglalja magába, ügyféltájékoztatással kiegészítve. A tájékoztatás állomány és tranzakciós jelentések, illetve társasági események értesítőinek küldését jelentette.

MENNYIVEL TÖBB A SECURITIES SERVICES?

A 90-es évek elején a részvénytársasággá alakult, már magánkézben lévő, jól prosperáló, esetleg külföldi tőkével is bíró vállalatok tőzsdére mentek, és egymást érték az új kibocsátások, jegyzések. A tőzsdei forgalom erősödését a külföldi befektetők megjelenése is élénkítette. A piacunk un. „emerging market”, feltörekvő piac lett, ahol még érdemes volt befektetni, árfolyam nyereséget elérni, osztalékra szert tenni és időközben, az óriási betéti kamatlábak miatt hiteltermékekbe fektetni, többek között hitelezni az Államnak államkötvény vásárlások formájában. Megjelentek azok a külföldi székhellyel bíró biztos lábakon álló tőkeerős pénzintézetek, amelyek nem csak kereskedelmi bankként a retail ügyfelekre fókuszáltak, hanem felismerték, hogy a vállalati üzletágon belül elhelyezkedő letétkezelés is kifizetődő üzletág. Egy erős expanziós folyamat kezdődött el, ahol az Erste Bank, Bank Austria, Hypovereinsbank, Citibank, ING Bank, Deutsche Bank, BNP Paribas mellett labdába rúgtak a helyi székhelyű és alapítású pénzintézetek is. Már akkor világossá vált, hogy a külföldi befektetőket (Nyugdíjpénztárak, Biztosítók, Alapok) a portfolió menedzserük döntése befolyásolja, hogy melyik CEE ország értékpapírpiacán vásároljanak értékpapírt, és globálisan az is „költség és kockázati” tényező volt, hogy mely letétkezelő banknál nyissanak, nyithatnak számlát. Amerikában egy, akkor már 50 éve létező törvény nagyon komoly kockázatkezelési és befektető védelmet fogalmazott meg.

MILYEN SZABÁLYOZÁSOK VOLTAK EZEK?

Az amerikai, 1940. évi befektető társaságokról hozott törvény 17f 5-ös paragrafusa volt, amely megkeserítette a letétkezelési szereplők életét. A régióban összesen egykét olyan tőkeerős bank bírt olyan garanciákkal, amelyet az anyavállalat biztosítani tudott, és a törvény előírt. Az amerikai globális letétkezelő bankok (több ezer) értékpapírszámláiért és azon elhelyezett értékpapírállományért csak az évezred fordulót követően lehetett érdemben ringbe szállni. A 2000-es évek után tudták a letétkezelő tevékenységet folytató helyi bankok biztosítani, hogy az értékpapírszámlákon elhelyezett részvények piaci értékét fedezze a Bank alaptőkéje, egyáltalán biztosítást kössön velük egy „biztosító vállalat”, és így a megfelelő „Eligible Foreign Custodian” besorolásnak eleget tegyen.

Bár már ezt megelőzően elindulhattak a GDR (Global Depository Receipt) és ADR(American Depository Receipt) programok, hogy az amerikai piacon is vásárolni tudják a CEE régiós értékpapírokat. Ezek a legjobban teljesítő tőzsdei kibocsátók értékpapírjai voltak („blue chip”), amelyeket másodlagos értékpapírként letéti igazolások formájában bocsájtottak ki. A letétkezelői igazolásokat egy nagy külföldi letétkezelő bank bocsáthatta ki, mint pl. a BNY Mellon, vagy a J.P. Morgan, amelyek az elsődleges értékpapírra vonatkozó követelést testesítették meg. A letétkezelő bank az általa kibocsátott letéti igazolások mennyiségének megfelelő értékpapír tartására volt köteles az alapul szolgáló értékpapírból, amely portfóliót egy hazai letétkezelőnél mint alletétkezelőnél elkülönítve (zárolva) tartotta.

HOGYAN LEHET BIZTONSÁGOSSÁ TENNI AZ ÉRTÉKPAPÍRPIACOT? CSAKIS INFORMATIKÁVAL

Ne gondoljuk, hogy csak az alaptőke követelmények és a biztosítás volt elvárás ebben az időszakban a nagy külföldi befektetőket képviselő letétkezelő bankok és bróker-dealerek részéről, hiszen még nem beszéltünk azokról az informatikai és működési folyamati követelményekről, amelyek azóta is folyamatos feltételek. Természetesen egy nemzeti értékpapírpiacot vagy egy egész régió értékpapírpiacait – nem beszélve a kormányok komoly gazdasági intézkedéseiről – csak megfelelő szabályozásokkal, törvényekkel, kockázatkezeléssel, befektető védelemmel és a mindezeket biztosító, megfelelő és megbízható informatikai háttérrel működő automatizált kereskedési platformokkal, elszámolási munkafolyamatokkal lehet biztonságossá tenni. Az értékpapír piacok szereplőinek folyamatos igénye, hogy munkafolyamataik megfeleljenek az úgynevezett STP (Straight Through Processing) követelményeknek és ügyfél elvárásoknak, végre leszámoljanak a manualitással és emberi kéz érintése nélkül menjen végbe minden értékpapír szolgáltatáshoz kapcsolódó folyamat az első lépéstől az utolsóig. A megoldás egyszerű: informatika, fejlesztések, automatizáció és digitalizáció. Mikor a CEE régióban újraéledtek az értékpapír piacok, kétféle letétkezelő Bank létezett informatika szempontjából. Az egyik, amelynél a „Nyugat-európai” anyavállalat készen hozta a szakmai tudást és az informatikai hátteret, a másik, ahol megpróbáltak saját maguk rendszert fejleszteni. Ezek a rendszerek a 90-es évek elején még nagyon egyszerű, inkább értékpapír nyilvántartásra szolgáló rendszerek voltak, amelyek az ügyféltörzs mellett analitikával foglalkoztak, szigetszerűen működtek, hisz interfész kapcsolat nem volt kiépítve más rendszerek felé.

DIGITALIZÁCIÓ, AUTOMATIZMUS ÉS AZ STP FOLYAMATOK

A 90-es évek közepe, de leginkább a vége felé kezdték el a letétkezelési üzletágban az MT54X (ISO 15022) SWIFT üzeneteket bevezetni és használni. Bár a SWIFT hálózaton keresztül érkeztek az elszámolási üzenetek, de ezek még a nyomtatóban végezték, és nem kapcsolódtak értékpapír számlavezető rendszerekhez. A Központi Elszámolóház bekapcsolódása az értékpapírpiac vérkeringésébe is a digitalizáción múlott. Szükségessé vált egy olyan platform létrehozására, ahol a számlavezetettek rögzíteni tudták, majd később import fájlok segítségével továbbítani az elszámolási instrukcióikat (később becsatornázva a SWIFT kommunikációt is). A 90-es évek végén Magyarországon például a KELER VIBER-hez történő csatlakozásával lehetővé vált az értékpapírügyletek pénz ellenében történő DVP (delivery versus payment) alapú kiegyenlítése, amelyet az állampapírok mellett az összes, a platform által befogadható tőzsdei, illetve tőzsdén kívüli értékpapírra is kiterjesztett. Hosszú utat kellett bejárnia a közép-kelet európai pénz és tőkepiaci szereplőknek (az elszámolóházaknak is), amíg ezeket a szigetszerűen működő rendszereket összekötötték és a 2000-es évek elején STP elszámolási folyamat állhatott össze. Így azonnali elszámolás jöhetett létre, melynek során a vevők és eladók nem kerültek birtokon kívül mert az értékpapír és pénz ugyan abban a pillanatban cserélt gazdát. 10 év alatt 50 év értékpapírpiaci szabályozást kellett behozniuk, hogy a nyugat-európai színvonalat elérjék. Gazdasági szakemberek ismerték fel először az értékpapír piac igényét és éhségét a digitalizációra. Így hozták létre többek között Magyarország egyik meghatározó informatikai vállalatát, a Dorsumot, amely a Clavis rendszerrel berobbanva a 90-es évek végén az értékpapírpiacra az elsők között volt, aki ki tudta szolgálni különböző piaci szereplők informatikai igényeit.

AZ ÉVEZREDFORDULÓT KÖVETŐ 20 ÉV AZ INFORMATIKA IPARI FORRADALMA

Minden vállalat úgynevezett Twenty-Twenty koncepciót, – Hol akarom látni magamat, 20 év múlva? – határozott meg, amelyet a gazdaság növekedések mellett az értékpapírpiacok szereplőinek működésében és folyamataiban az automatizmusra való törekvés jellemzett. Ezt az informatika és a digitalizáció ipari forradalma is támogatta. A világháló és a digitalizáció megjelenésével elképesztő információáramlás és technológiai fejlődés vette kezdetét a tőkepiacokon. Az egyik ilyen innováció volt a frankfurti tőzsde által működtetett Xetra kereskedési platform. 2015-ben az összes német tőzsdén történő részvénykereskedelem 90 százalákát itt bonyolították. A Xetra mára már 60 százalékos piaci részesedéssel rendelkezik egész Európában. 16 európai országból, valamint Hongkongból és az Egyesült Arab Emírségekből származó több mint 200 kereskedési résztvevő kapcsolódik szervereken keresztül.

AZ INFORMATIKA SEGÍTSÉGÉVEL VÉGRE ELŐTÉRBE KERÜLT A BEFEKTETŐK PROFESSZIONÁLIS KISZOLGÁLÁSA

Az új informatikai megoldások főbb jellemzői:

  • Egyszerre nyújtanak Mid és Front megoldásokat
  • Web alapú online platformok
  • Felhőszolgáltatások
  • Mobil és tablet megoldások
  • Android és iOS applikációk
  • Egyszerű implementáció
  • User Experience és a User Interface kiemelkedő fontossága

A Fintech vállalatok legfontosabb tevékenységi körének mára már az adatelemzés és üzleti intelligencia, a pénzügyi szoftverfejlesztés és rendszerintegráció, illetve a fizetési szolgáltatások tekinthetők. Ezekből a tevékenységi körökből olyan pénzügyi termékek születnek, amelyek azzal kápráztatják el a piacot, hogy a nemzeti és Európai Uniós jogszabályokat, rendelkezéseket beépítve előre meghatározzák az ügyfélbesorolást, kiszűrik a kockázatos termékeket és egy látványos felületen keresztül nyújtanak információt a befektetési lehetőségekről, amely személyre szabottan kínálja az egyéni preferenciáknak megfelelő pénzügyi termékeket. IIlyen IT megoldások a különböző Wealth Management Platformok és mobil telefonra szabott applikációk, amelyeket mesterséges intelligencia segítségével olyan kommunikációs csatornák támogatnak, ahol az ügyintézői kontaktok helyett a kommunikációt robot kezdi el.

 Iratkozz fel és töltsd le a teljes tanulmányt!

Érdekel a tanulmányunk?

Töltsd ki az alábbi formot és máris a kezedbe veheted!